13. A LÉLEK EMLÉKEZIK

Szófogadó felnőttként kitartóan szedem a gyógyszereimet – jelenleg már „csak” napi 14 félét. Sajnos az orvosok nem biztattak semmi jóval: életem végéig szednem kell őket, sőt, idővel valószínűleg még több jön majd hozzá.

Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy marékszám hullik a hajam. Mire észbe
kaptam, alig maradt pár szál.
Komolyan attól tartottam, hogy úgy járok, mint a viccbéli ember, akinek három szál
haja maradt, és a fodrásznál azt kérte:
– Az egyiket fésülje jobbra, a másikat balra, a harmadikat meg hagyja kócosan…
Utánanéztem, és sajnos valóban a gyógyszerek mellékhatása volt a hajhullás.
Pedig mindig érzékeny voltam a hajamra.
Gyönyörű, dús, hullámos fürtjeim voltak – a frizurám mindig fontos része volt az
önképemnek.

Gyorsan elkezdtem szedni vitaminokat, hátha meg tudom állítani a hullást, és
marad még valami.
Néhány hét elteltével szerencsére megállt a folyamat, sőt… új hajszálak is
elkezdtek nőni.
Kezd visszatérni a régi hajkoronám – vagy legalábbis valami, ami emlékeztet
rá.

Egy második esély története

Azóta is minden nap szedem a vitaminjaimat – igaz, ennek is megvan az ára.
A hajam szépen nő vissza, de közben farkasétvágyam lett. Úgyhogy egy ponton
választanom kellett: kopasz legyek vagy kicsit husi.
A döntés? Inkább leszek egy életrevaló, gömbölyded túlélő, mint tükörsima fejjel
üldögélő áldozat.

Még mindig van hová erősödnöm. Fizikailag is, lelkileg is.
De hiszek abban, hogy ha már a Jóisten visszaküldött, akkor annak oka van.
Van még dolgom itt.
És ahhoz bizony erő kell – testben és lélekben is.

Ez a történet nem csak rólam szól.
Ez a történet mindenkinek szól, aki valaha félt, fájt, kiszolgáltatott volt, vagy úgy
érezte, túl nagy falat ez az egész élet dolog.
De túlélte. Vagy túl akarja élni.

Mert a legfontosabb üzenet talán ez:

¤ Bármilyen mélyre is visz az élet, mindig van visszaút.

¤ És minden lépés, amit újra megtanulsz megtenni – akár a járókerettel, akár lélekben – közelebb visz ahhoz, aki valójában vagy.

¤ A gyógyulás nem gyors, nem is könnyű – de mindig lehetséges. És sosem vagy teljesen egyedül.

A második esély nem csak lehetőség – felelősség is.
Hogy élj vele. Hogy ne csak túlélj, hanem élj is.
És ha lehet: szeress, nevess, erősödj, és adj erőt másoknak is.